Emlősök:
Európai vidra (Lutra lutra)
Részben vízben élő ragadozó emlősállat. Testtömege: 3-14 kg, testhossza: 46-82 cm. Áramvonalas teste és az ujjai közötti úszóhártya igen gyors úszást biztosít az állat számára. A szabad természetben ritkán lehet látni, mert a Kárpát-medencében szinte kizárólag éjszakai életet él. Élőhelyét folyók, patakok, tavak, mocsaras területek, tengerpartok képezik. Tápláléka igen változatos, de főként halakból, kétéltűekből, rákokból, esetleg rágcsálókból és gerinctelen állatokból áll. Magányosan él, télen is aktív. Kitüntetett párzási időszak általában nincs, leggyakrabban két kölyköt hoz a világra.
Eurázsiai hód (Castor fiber)
Eurázsia legnagyobb, jellegzetes rágcsálófaja. Testtömege 20–33 kg, testhossza 75 cm-től egy méterig terjedhet, amihez 30–40 centiméteres, lapos, pikkelyes farok csatlakozik. Bundája barna, tömött, selymes és vízhatlan. Kizárólag növényi eredetű táplálékot fogyaszt: lágyszárúakat, fakérget és leveleket. Szaporodási időszak télre esik. Állománya a 19. században jelentősen megfogyatkozott, jelenleg Európában a védelmi intézkedéseknek köszönhetően állományszáma növekvőben van. Hazánkban teljesen kihalt, a visszatelepítési intézkedése 2006-ban kezdődtek, és sikeresnek bizonyultak.
Kétéltű:
Sárgahasú unka (Bombina variegata)
Testhossza 4-5 cm, háta szemölcsös egyszínű barnás, szürke vagy olajzöld. A hasoldal bőre sima, feltűnő sárga színű, nagy szürke, fekete vagy szürkéskék foltokkal. Élőhelye iránt nem túl igényes, gyakran időszakos pocsolyákban, kis tavakban fordul elő, a folyóvizeket azonban kerüli. Októbertől március- áprilisig iszapba ásva telelnek. A nyár folyamán többször is petézik. Férgekkel és más kisméretű gerinctelenekkel táplálkozik.
Hüllő:
Mocsári teknős (Emys orbicularis):
Sötét színezetű, ovális páncélú, lapos testfelépítésű teknős. Fején, nyakán és a teknőn számos apró sárga pont, sugár irányú csík figyelhető meg. Haspajzsa világos, szabálytalan, sötét foltokkal tarkított. Lassú folyású vizek és állóvizek lakója, kedveli a napsütötte erdei tavakat, ligeterdőkkel szegélyezett holtágakat. Főként a reggeli és esti órákban aktív. Májusban párzik, a nőstény a tojásokat júniusban- július elején rakja le. Táplálékát gerinctelenek és apró halak alkotják. Téli pihenője októbertől március-áprilisig tart, ilyenkor az iszapba vagy a parti fövenybe ássa be magát.