Eurázsiai hód (Castor fiber): Eurázsia legnagyobb, jellegzetes rágcsálófaja. Testtömege 20–33 kg, testhossza 75 cm-től egy méterig terjedhet, amihez 30–40 centiméteres, lapos, pikkelyes farok csatlakozik. Bundája barna, tömött, selymes és vízhatlan. Kizárólag növényi eredetű táplálékot fogyaszt: lágyszárúakat, fakérget és leveleket. A szaporodási időszak télre esik. Állománya a 19. században jelentősen megfogyatkozott, jelenleg Európában a védelmi intézkedéseknek köszönhetően állományszáma növekvőben van. Hazánkban teljesen kihalt, a visszatelepítési intézkedések 2006-ban kezdődtek, és igen sikeresnek bizonyultak.
Sárgahasú unka (Bombina variegata): testhossza 4-5 cm, háta szemölcsös egyszínű barnás, szürke vagy olajzöld. A hasoldal bőre sima, feltűnő sárga színű, nagy szürke, fekete vagy szürkéskék foltokkal. Élőhelye iránt nem túl igényes, gyakran időszakos pocsolyákban, kis tavakban fordul elő, a folyóvizeket azonban kerüli. Férgekkel és más kisméretű gerinctelenekkel táplálkozik. Októbertől március- áprilisig iszapba ásva telelnek.
Tarajos gőte (Triturus cristatus): legnagyobb romániai gőtefaj, a hím 13-14 cm, a nőstények valamivel nagyobbak 16-18 cm. Teste robusztus, feje kicsivel hosszabb, mint széles, végtagjai erősek. Bőre durván szemölcsös. Feje, nyaka és testoldala sok apró fehéres folttal díszített. Hasa sárga, narancssárga, sötét szabálytalan foltokkal. A hím nászidőben magas, erősen fogazott háti- és faroktarajt hord, melyeket mély bemetszés választ el egymástól. A dúsan benőtt, természetes tájakat kedveli, de gyakran megjelenik mezőgazdasági területeken is. Rovarokkal, férgekkel, meztelencsigákkal, csigákkal, ászkarákokkal, ebihalakkal és ikrával táplálkozik. Több hónapos pihenőjét fagymentes, védett búvóhelyen tölti. A párzási időszak március-április között van.
Magyar nőszirom (Iris aphylla ssp hungrica): nősziromfélék családjába tartozó lágyszárú, évelő növény. Virágzása április-májusra tehető. 10-30 cm magas. A szár nem ágazik el, 1-4 virág nyílik rajta. Kard alakú levelei laposak, szélesek, ép szélűek. A virágok lila színűek, egy száron kettő-négy bimbó található, melyek közül egyszerre csak egy virágzik, csupán egy-két napig. Csak miután az első virág elhervadt, nyílik a következő bimbó. Élőhelyét száraz lejtősztyepprétek, sziklagyepek, sziklafüves lejtők, néha pusztai cserjések alkotják.
Nagy tűzlepke (Lycaena dispar): nedves rétek, mocsarak és lápok lakója. A hím szárnyszíne csillogó vörös. A nőstény sötétebb színű, elülső szárnyain számos fekete pont található, hátulsó szárnyai nagyrészt barnák. Mindkét nemnél narancsos színű az elülső, és ezüstös szürke a hátulsó szárnyak fonákja. Mérete általában 20 mm. Évente két nemzedéke fejlődik: május- június és július- augusztusban.
Narancsszínű kéneslepke (Colias myrmidone): fehérlepkék családjába tartozó, ritka nappali lepkefaj. Mérete 36-48 mm között változik. Szárnyainak alapszíne tűzvörösbe hajló mély narancsvörös. Évente két nemzedék repül, az első májusban, a második július-augusztusban. Tápnövényei a csüdfű- (Astragalus spp.) és zanót-fajok (Cytisus spp.) Élőhelyei pusztafüves lejtősztyeppek és erdős sztyepprétek.