Eurázsiai hód (Castor fiber)
Eurázsia legnagyobb, jellegzetes rágcsálófaja. testtömege 20–33 kg, testhossza 75 cm-től egy méterig terjedhet, amihez 30–40 centiméteres, lapos, pikkelyes farok csatlakozik. Bundája barna, tömött, selymes és vízhatlan. Kizárólag növényi eredetű táplálékot fogyaszt: lágyszárúakat, fakérget és leveleket. Szaporodási időszak télre esik. Állománya a 19. században jelentősen megfogyatkozott, jelenleg Európában a védelmi intézkedéseknek köszönhetően állományszáma növekvőben van. Hazánkban teljesen kihalt, a visszatelepítési intézkedések 2006-ban kezdődtek, és sikeresnek bizonyultak.
Sárgahasú unka (Bombina variegata)
Testhossza 4-5 cm, háta szemölcsös egyszínű barnás, szürke vagy olajzöld. A hasoldal bőre sima, feltűnő sárga színű, nagy szürke, fekete vagy szürkéskék foltokkal. Élőhelye iránt nem túl igényes, gyakran időszakos pocsolyákban, kis tavakban fordul elő, a folyóvizeket azonban kerüli. Októbertől március- áprilisig iszapba ásva telelnek. Férgekkel és más kisméretű gerinctelenekkel táplálkozik.
Tarajos gőte (Triturus cristatus)
Legnagyobb romániai gőtefaj, a hím 13-14 cm, a nőstények valamivel nagyobbak 16-18 cm. Bőre durván szemölcsös. Feje, nyaka és testoldala sok apró fehéres folttal díszített. Hasa sárga, narancssárga, sötét szabálytalan foltokkal. A hím nászidőben magas, erősen fogazott háti- és faroktarajt hord, melyeket mély bemetszés választ el egymástól. A dúsan benőtt, természetes tájakat kedveli, de gyakran megjelenik mezőgazdasági területeken is. Tápláléka rovarokkal, férgekkel, meztelencsigákkal, csigákkal, ászkarákokkal, ebihalakkal és ikrával táplálkozik.
Mocsári teknős (Emys orbicularis)
Sötét színezetű, ovális páncélú, lapos testfelépítésű teknős. Fején, nyakán és a teknőn számos apró sárga pont, sugár irányú csík figyelhető meg. Haspajzsa világos, szabálytalan, sötét foltokkal tarkított. Lassú folyású vizek és állóvizek lakója, kedveli a napsütötte erdei tavakat, ligeterdőkkel szegélyezett holtágakat. Főként a reggeli és esti órákban aktív. Táplálékát gerinctelenek és apró halak alkotják. Téli pihenője októbertől március-áprilisig tart, ilyenkor az iszapba vagy a parti fövenybe ássa be magát.
Nagy tűzlepke (Lycaena dispar)
Nedves rétek, mocsarak és lápok lakója. A hím szárnyszíne csillogó vörös. A nőstény sötétebb színű, elülső szárnyain számos fekete pont, hátulsó szárnyai nagyrészt barnák. Mindkét nemnél narancsos színű az elülső, és ezüstös szürke a hátulsó szárnyak fonákja. Mérete általában 20 mm. Évente két nemzedéke fejlődik: május- június és július- augusztusban.
Narancsszínű kéneslepke (Colias myrmidone)
Fehérlepkék családjába tartozó, ritka nappali lepkefaj. Méret 36-48 mm között változik. Szárnyainak alapszíne tűzvörösbe hajló mély narancsvörös. Évente két nemzedék repül, az első májusban, a második július- augusztusban. Élőhelyei pusztafüves lejtősztyeppek és erdős sztyepprétek.
Vérfű hangyaboglárka (Maculinea teleius)
Nappali lepkefaj. Mérete 23-34 mm között változik. A nőstény és a hím színezete eltér egymástól. A hím elülső szárnyának széle vastagabb sávban feketén hintett,közepe kék, rajta több fekete pikkellyel. Tápnövénye az őszi vérfű. Egyetlen generációja július- augusztusban repül. Lápi- és mocsárréteken található.
Tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens)
5-30 cm magas, évelő növény. A tőlevelek csak elvirágzás után jelennek meg. A hat lepel 3-4 cm hosszú, kihegyezett, kékesibolya vagy ibolyásbordó színű, kívül szőrös. A virágban porzószerű mézfejtők vannak. Főként homoki legelőkön és homoki erdőkben fordul elő.
Aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa)
Európaszerte rendkívül ritka, kihalással fenyegetett rovarevő növény. A közepesen tápanyagdús tavakat, láptavakat kedveli. Nagyon érzékenyen jelzi az élőhely minőségében beálló változásokat.
2007- től Natura 2000 élőhelyvédelmi terület, ezzel egyidőben nemzeti jelentőségű védett terület.
