Saját rendezvények

Az erdei pacsirta (Lullula arborea) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó Lullula nem egyetlen faja.
Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában él. Homokpuszták, fákkal tarkított dombok lakója.
Testhossza 13,5-15 centiméter, szárnyfesztávolsága 27-30 centiméter. Testtömege 23-35 gramm. Felső teste és szárnya fakó rozsdabarna, a farcsík inkább szürkésbarna. Feje tetején, dolmányán és vállain feketésbarna szárfoltok vannak.
A nyíltabb, bokrosabb erdőket szereti, de kedveli a fasorokat, mezőket határoló erdősávokat is. Innen hangoztatja jellegzetes, lefelé menő trilláját.
Nyáron főleg rovarokkal és magokkal táplálkozik.
Kora ősszel Dél-Európába és Észak-Afrikába vonul, elsősorban Franciaországba, Olaszországba, illetve a Földközi-tengeri szigetekre.
Fészkét apró, saját maga kaparta mélyedésbe rakja, száraz fűszálakkal, levelekkel és lószőrrel béleli. Fészekalja 3-6 tojásból áll, költési idő 14-15 nap. Évente többször is költ.
Közép-Európában rendszeres fészkelő.
Az európai populáció viszonylag nag, 1.300.000-3.300.000 párra tehető, ebből mintegy 65.000-87.000 Romániában él. A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen a rendelkezésre álló alkalmas élőhelyek alapján 400-600 párra becsülték az állományát.
Állományait a rovarírószerek használata és az élőhelyeinek megfogyatkozása veszélyezteti.

Fotó: Szabó József

A búbos banka (Upupa epops) 2019-ben került fel a Bodoki- és Baróti-hegység madárvédelmi terület kiemelt fajai közé. Népi nevei jelzik szokásait, a büdös jelzőt egyrészt szagmirigye, másrészt a fészke „állapotával” érdemelte ki. Érdekesség viszont, hogy a fartőmirigyei által termelt szagos váladék, amivel a tojásokat keni be a tojó, antibiotikumokat tartalmaz.
Testhossza 25–29 cm, szárnyfesztávolsága 44–48 cm, súlya 45–87 g. Rigónál nagyobb, tarka tollazatú. Fején jellegzetes, izgalmi állapotban sugarasan felmereszthető tollbóbitát visel. Főként rovarokból, hernyókból, de akár békákból vagy kisebb gyíkokból álló táplálékát a földről szedegeti fel. Fészkét változatos helyeken rakja, 5-10 tojást rak. A telet a Szaharától délre tölti.

A cigányréce (Aythya nyroca) a lúdalakúak rendjébe (Anseriformes), ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába és az Aythya nembe tartozó faj. Európa keleti és déli részén, Ázsia déli és nyugati részén él, mélyebb tavak és mocsarak környékén. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Nevét jellegzetes színéről kapta a magyar nyelvben, de más nyelvekben is a neve utal a színére.
Testhossza 38-42 centiméter, a szárnyfesztávolsága 63-67 centiméter, testtömege 450-730 gramm. A tojó kicsit kisebb, mint a hím. A sekélyebb (30-100 cm-s) vizeket kedveli, rejtőző életet él a sűrű náddal övezett tószemeken.
Gyommagvakkal, növényi részekkel, rovarokkal, csigákkal, békákkal és apró halakkal táplálkozik. Rövidtávú vonuló, Izraelben és Afrikában telel.
Talajra növényi anyagokból építi és pehelytollakkal béleli a fészkét. A fészekalj 8-12 tojásból áll, melyen 25-28 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók, 55-60 naposan válnak röpképessé.
Az európai populáció 12.000-18.000 párra tehető, ebből mintegy 5.500-6.500 Romániában él. A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen mintegy 5-20 egyed figyelhető meg a vonulási időszakokban, tudomásunk szerint nem fészkel a területen.
Állományait költőterületein a vizes élőhelyek felszámolása, a nád felégetése és az orvvadászat veszélyezteti.

Fotó: Szabó József

A kis őrgébics (Lanius minor) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjén belül a gébicsfélék (Laniidaee) családjába tartozó faj.
Európa déli részén, és Ázsiában honos. Nyílt vagy bokros területek lakója, a modern mezőgazdaság miatt csökkenő állományban. Hosszútávú vonuló, Dél-Afrikáig is elkóborol.
Testhossza 19-21 centiméter, szárnyának fesztávolsága 32-35 centiméter, testtömege 41-61 gramm. Fekete szemsávot visel, az idősebb madaraknak a homloka is fekete. Melle és hasa rózsaszínnel árnyalt. Más madarak hangját keveri saját énekével.
Táplálékának jelentős része rovarokból áll, de megfogja a kisebb emlősöket és hüllőket is. Rendszerint magasabb tájelemekről, faágakról, villany- és telefondrótról figyeli a terepet és innen csap le áldozatára.
Magasabb fákra, ágvillákba növényi anyagokból építi csésze alakú fészkét, melyet tollakkal béleli ki. Fészekalja 5-7 tojásból áll, melyen 14-16 napig kotlik. A fiókák 14-19 nap múlva repülnek ki.Májustól augusztusig tartózkodik a költőterületén.
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség listáján, de még nem veszélyeztetett, Európában sebezhető fajként van nyilvántartva.
Az európai populáció viszonylag nagy, 620.000-1.500.000 párra tehető, ebből mintegy 364.000-857.000 Romániában él. A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen a rendelkezésre álló alkalmas élőhelyek alapján 40-70 párra becsülték az állományát.
Állományait a mozaikos tájszerkezet átalakítása, a bokros területek felszámolása, az intenzív mezőgazdaság és a rovarírtó szerekkel kezelt monokultúrák térhódítása veszélyezteti.

Fotó: Szabó József