Saját rendezvények

Oldal: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22]

A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos)2022-03-31

A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj, mely egyben a Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi terület címerállata is.
Európában és Ázsia egy részén él. Az elegyes erdőket kedveli, ahol korhadó fák vannak.
Testhossza 25-28 centiméter, szárnyának fesztávolsága 38-40 centiméter, testtömege 100-112 gramm. A hím sapkája vörös, a tojóé fekete. Hátán fehér folt van, szárnyfedői csíkozottak.
Lárvákkal és cincérekkel táplálkozik.
Rendszeres fészkelő, állandó, nem költöző madár. Revírje nagyobb az összes európai harkályénál, mintegy 3.5 négyzetkilométer. Az öreg bükkösökben fordul elő. Április-májusban költ. Magányos fészkelő. A hím minden tavasszal több odú kivájásába is belekezd, ám a nőstény végül csak egyet választ ki ezekből. Az egészséges fákban nem tesz kárt, rendszerint belül már korhadó fákat választ, gyakran nem is bükköt, hanem különféle puha fafajokat. Az odú rendszerint 5-32 m magasan található, magasabban, mint bármelyik más harkályé. A bejárat kerek 5,5-6,5 cm átmérővel. A 25-37 cm mély vájat csupasz aljzatára rakja 4-6 tojását, melyen 10-16 napig kotlik. Fiókái fészeklakók, 27-28 napos korukban repülnek ki.
Európában biztos állományú, ám sehol sem túl gyakori, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem veszélyeztetett fajnak számít.
Az európai populáció viszonylag nagy, 180.000-550.000 párra tehető, ebből mintegy 16.000-24.000 Romániában él. A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen a rendelkezésre álló alkalmas élőhelyek alapján 195-215 párra becsülték az állományát.
Állományai nagymértékben függnek az erdőgazdálkodástól, a 100 évesnél idősebb bükkösök gyorsütemű kitermelése, a lábon álló kiszáradt fák és az odvas fák szisztematikus eltávolítása jelenti a legfőbb veszélyt a fajra.

Fotó: Barti Levente

Mesterséges madárodúk2022-03-25

A kis légykapó (Ficedula parva)2022-03-24

A kis légykapó (Ficedula parva), a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.
Eurázsia középső részén honos, erdők lombkoronájának lakója. Hosszútávú vonuló, a telet Afrikában és Ázsia déli részén tölti.
Hossza 11–12 centiméter, szárnyfesztávolság 18–21 centiméter, testtömeg 8–11 gramm. A hím torka vörös, mint a vörösbegynek.
A rovarokat és pókokat keresgéli a földön, de fel is röppen értük, esetenként gyümölcsöket is fogyaszt.
Territoriális viselkedésű, monogám faj. Korhadt fák odvaiba készíti fészkét, melyet mohával bélel ki. Fészekalja 5–6 tojásból áll, melyen 13–14 napig kotlik. A fiókákat még 11–15 napig táplálja, mire kirepülnek.
Áprilistól szeptemberig tartózkodik költőterületén, rendszeres fészkelő az öreg bükkösök patakvölgyeiben.
Az európai populáció viszonylag nagy, 3.200.000-4.600.000 párra tehető, ebből mintegy 360.000-512.000 Romániában él. A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen a rendelkezésre álló alkalmas élőhelyek alapján 1.700-2.600 párra becsülték az állományát.
Állományai nagymértékben függnek az erdőgazdálkodástól, a 100 évesnél idősebb bükkösök gyorsütemű kitermelése, a lábon álló kiszáradt fák és az odvas fák szisztematikus eltávolítása jelenti a legfőbb veszélyt a fajra.

Fotó: Szabó József

Erdők Világnapja2022-03-21

Az ENSz Közgyűlése 2012-ban nyilvánította március 21-ét az Erdők Világnapjává. Előzménye az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet 1971 óta megszervezett Erdők Napja kezdeményezése, melyet a Földön történő évi mintegy 13 millió hektáros évi erdőterület csökkenésre való figyelemfelhívás szükségessége váltott ki.
Az erdők a biológiai sokféleség megőrzői, a világ szárazföldjének kb 30%-át borítják erdők és a szárazföldek biodiverzitásának kb 80%-a lel itt otthonra. Kiemelkedő az erdők árvízvédelemben betöltött szerepe.
Lássuk a fától az erdőt!

Március 20, a Verébnap2022-03-18

Az indiai Nature Forever Society egyesület 2008-ban indította útjára ezt a világnapot. Talán a legmeghökkentőbb természetvédelmi világnap, hisz a veréb úgy jelenik meg a köztudatban, mint egy mindenhol jelen levő, csivitelő, nagy állományt alkotó madárfaj. Pontosan ez hordozza magában a veszélyt, hisz élettere észrevétlenül zsugorodik. A nagyüzemi mezőgazdaság nem hagy hátra magokat a mezőkön, a vegyszereknek „hála” kezdenek eltűnni a táplálékuk nagy részét alkotó rovarok a mezőgazdasági területekről, visszaszorulóban van a háztáji szárnyastenyésztés így nincs felcsipegethető gabona, a modern építőanyagok és a légmentesen szigetelt házak nem adnak lehetőséget fészekrakási helyeknek az épületeken. Több országban tapasztalták az állomány drasztikus csökkenését. És bizony ez jelzi a környezet állapotának hanyatlását is.
Románia szinten is csökkent az állománya, ami hangsúlyos volt a 2000-es években.
https://www.bnpi.hu/.../gondolatok-a-nemzetkozi-verebnapra

Oldal: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22]