Saját rendezvények

A fekete gólya (Ciconia nigra) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj. Nyugat-Európában csak Spanyolországban és Portugáliában fordul elő, kelet felé azonban elterjedt egészen Észak-Kínáig. Síkságon és hegyvidéken egyaránt előfordul.
Testhossza 90-105 centiméter, szárnyfesztávolsága 110-145 centiméter, tömege 2,5-3 kg. Majdnem teljesen fekete, hasa fehér, csőre, lába és szeme környéke vörös.
Leginkább az erdőkben csendesen folydogáló patakokban, tocsogókban vagy az erdők övezte tavak mentén keresi táplálékát. Követi a patakok folyását s a mederben gázolva szedegeti össze az apró halakból, békákból, rovarokból álló táplálékát. A tavakban akár hasig a vízbe gázolva, a csőrével tapogatva vadászik apró halakra és egyéb élőlényekre. Néha a folyók mentén, a zátonyokon sétálva keresi táplálékát, olykor a fészkelőhelye közelében elterülő mezőgazdasági területen egerészik fehér gólyákkal és más gázlómadarakkal egy csapatban.
Augusztusban ártereken gyülekezik, sokszor a gémekkel alkot egy csapatot. Közép- és Dél-Afrikában telel, majd április elején érkezik vissza Európába.
Gallyakból álló fészkét a lombkorona alsó részébe, egy kihajló vastag ágra rakja. Ha a fészek elpusztul, ritkán épít újat, inkább elfoglal egy másik, elhagyott fészket. A 3-5 tojásból álló fészekaljon a szülők felváltva ülnek. Miután a 30-35 napos költési idő leteltével a fiókák kikelnek, a tojó vigyáz rájuk, míg a hím eleséget hord. A fiókák 70 nap után vállnak teljesen önállóvá.
Nemzetközi szinten mintegy 7.800-12.000 párra becsülik a teljes állományát, amiből mintegy 160-250 pár fészkel Romániában. A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen a rendelkezésre álló alkalmas élőhelyek alapján mintegy 10-22 párra becsülték a fészkelőállományát. 
Állományainak fennmaradása nagymértékben függ az erdőgazdálkodási gyakorlattól. Fontos, hogy a fészkelőhelyei mentesek legyenek az emberi zavarástól. Ugyanakkor az erdőközeli nedves élőhelyek fenntartása is rendkívül fontos.

Fotó: Szabó József

1971-ben ezen a napon írták alá Iránban a Ramsar-i Egyezményt, mely a nemzetközi jelentőségű vizes területek, kiemelten a vízimadarak tartózkodási helyének védelméről szóló megállapodás. 1975-ben lépett hatályba. Románia 1991-ben csatlakozott, azóta 19 terület került az egyezmény védernyője alá. Hozzánk legközelebb a Brassó megyei Szúnyogszéki halastavak elnevezésű terület található. A 415 hektáros védett övezet egyben Natura 2000-es terület is.

Fekete gólyák (Ciconia nigra) a szúnyogszéki halastavak egyikén

A területről bővebben: https://www.deltadincarpati.ro/ro/

A ROSCI0056-es számú Csókás-Veczer dombság különleges élőhelyvédelmi területen a hód (Castor fiber) monitorizálása során két példányt sikerült lencsevégre kapni, melyek a víz szélén táplálkoztak. A védett területen a faj megőrzési állapota jó.

Az erdei pacsirta (Lullula arborea) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó Lullula nem egyetlen faja.
Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában él. Homokpuszták, fákkal tarkított dombok lakója.
Testhossza 13,5-15 centiméter, szárnyfesztávolsága 27-30 centiméter. Testtömege 23-35 gramm. Felső teste és szárnya fakó rozsdabarna, a farcsík inkább szürkésbarna. Feje tetején, dolmányán és vállain feketésbarna szárfoltok vannak.
A nyíltabb, bokrosabb erdőket szereti, de kedveli a fasorokat, mezőket határoló erdősávokat is. Innen hangoztatja jellegzetes, lefelé menő trilláját.
Nyáron főleg rovarokkal és magokkal táplálkozik.
Kora ősszel Dél-Európába és Észak-Afrikába vonul, elsősorban Franciaországba, Olaszországba, illetve a Földközi-tengeri szigetekre.
Fészkét apró, saját maga kaparta mélyedésbe rakja, száraz fűszálakkal, levelekkel és lószőrrel béleli. Fészekalja 3-6 tojásból áll, költési idő 14-15 nap. Évente többször is költ.
Közép-Európában rendszeres fészkelő.
Az európai populáció viszonylag nag, 1.300.000-3.300.000 párra tehető, ebből mintegy 65.000-87.000 Romániában él. A Bodoki-Baróti hegység különleges madárvédelmi területen a rendelkezésre álló alkalmas élőhelyek alapján 400-600 párra becsülték az állományát.
Állományait a rovarírószerek használata és az élőhelyeinek megfogyatkozása veszélyezteti.

Fotó: Szabó József

A búbos banka (Upupa epops) 2019-ben került fel a Bodoki- és Baróti-hegység madárvédelmi terület kiemelt fajai közé. Népi nevei jelzik szokásait, a büdös jelzőt egyrészt szagmirigye, másrészt a fészke „állapotával” érdemelte ki. Érdekesség viszont, hogy a fartőmirigyei által termelt szagos váladék, amivel a tojásokat keni be a tojó, antibiotikumokat tartalmaz.
Testhossza 25–29 cm, szárnyfesztávolsága 44–48 cm, súlya 45–87 g. Rigónál nagyobb, tarka tollazatú. Fején jellegzetes, izgalmi állapotban sugarasan felmereszthető tollbóbitát visel. Főként rovarokból, hernyókból, de akár békákból vagy kisebb gyíkokból álló táplálékát a földről szedegeti fel. Fészkét változatos helyeken rakja, 5-10 tojást rak. A telet a Szaharától délre tölti.